A Without Face egyike azon magyar metalcsapatoknak akik elsőként szerződtek külföldi kiadóhoz. Bár rengeteg tagcsere - és úgy látszik most már kiadócsere is jellemzi a Without
Face eddigi pályafutását azonban szerencsere ezek nem igen törték meg a csapat lendületét.

A zenekar bemutatkozó demója 1998-ban jelent meg MenWithoutFace cimmel a MuciCDome gondozásában. Ezután 2000-ben a Hammer Records kiadta az első albumot (Deep Inside), majd a csapat leszerződött az amerikai Dark Symphonies Record-hoz, akik 2001-ben újra megjelentették a Deep Inside-ot ezúttal újramasterelve, új borítóval.

A masodik lemezt az Astronomicont már az angol Earache adta ki, ami azért nem kis név.
A Wf zeneje nem két perc alatt lopja a hallgato szívébe magát, ezer hangulatot, ízt és érzést hordoz. Komplex, de meg érthető, vad, de mégis megszelidíthető. Vezetnek innen-oda, majd vissza, a szomorú, busongásból a reménykeltő, vágyakozásba, sok helyen progresszív elemekkel tarkítva, olyan mintha angyalok táncolnának a démonokkal.

Akik a gótikát kedvelik, azok sem fognak csalódni, felerészben nagyon is benne foglaltatik a Without Face-féle egyvelegben a gótikus hangulat. A másik fele pedig a progressziv metal híveinek nyújthat megnyugvast. A dalok mindig elég komorak, de valahogy mégis érződik bennük a túlélés reménye - ha nagyon patetikus akarok lenni.
Érdekesek, izgalmasak a dalszerkezetek, egy másodpercre nem engedik lankadni a figyelmet.

A Without Face nem a legkönnyebben emészthető, muzsikája olyan, amely
meghálálja a törődést, az odafigyelést. A szövegek misztikusak, főleg E.A.Poe és
H.P.Lovecraft ihletesűek, de azt hiszem nem is illene más hozzájuk.