Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 19 
¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Brains: 000 dem_(maxi)

Brains: 000 dem_(maxi)

Szerzői kiadás

Rovat: Lemezkritikák | Felkerült: 2006. június 9., péntek | Írta: Tone-deaf

A CD egy nagyon igényes, de számomra kevéssé tetszetős digipak verzióban jelent meg. Maxi lévén nincs benne booklet, de ennek ellenére elégséges információt tartalmaz ahhoz, hogy akit érdekelnek a bandával kapcsolatos részletek, az megtudhassa, mit és hol talál.

A borítón található stílusmeghatározás Hungarian Drum & Brains Music nem tett jó benyomást rám. A mindenféle Drum &… tipusú zenék ugyanis elég távol állnak tőlem, így első gondolatom az volt, hogy talán nem nekem kellene meghallgatnom, és véleményeznem ezt a CD-t.

Amikor végre elindult a zene, akkor illetéktelenségem gyanúja egy pillanat alatt valósággá változott bennem. Elektronikus dobtémákat idéző, élő dob, monoton, kellemes hangon elő¬adott, rap jellegű ének, itt-ott dallamos, máshol riffelősebb, torzított gitártémák, helyenként kellemes jazzes basszusfutamok, de mindenek felett a dob és a ritmus uralja a zenét!

Sosem értettem, hogy mit lehet az ettől sokkal monotonabb, szinte dallammentesnek tűnő, lüktető, pulzáló elektronikus ritmusorgiákban otthon, CD-n szeretni. Azt azért értem és átlátom, hogy felfokozott kedélyállapotban, buliban magával ragadja az embert, illetve az ember lányát a ritmus, s előbújik belőle a parkett ördöge. De hogy zenehallgatás jelleggel milyen élvezetet nyújt??? Hacsak nem a hétvégi buli nosztalgiaélményét!?

Brains a 2005-ös Efotton (foto: brains.hu)
Szóval van itt három dal, ami kellemes középtempóban bólogattatja az embert, de számomra különösebb zenei élményt a harmadik dalban található keleties gitártémáktól és a pici lecsendesedéstől eltekintve nem nyújt.

Aztán jönnek a különböző remixek, szám szerint négy darab, amiket én rock-, illetve metálkedvelőként sosem szerettem és értettem igazán. De el kell ismernem, hogy kivételes esetekben van értelmük, mert tényleg más aspektusba helyezhetnek egy-egy dalt. Itt is megjelennek a különböző pitty-puttyok, zajok, nyikorgások, effektek a nótákban. Felfedeztem még némi hangszerelési és keverésbéli eltérést is az eredeti verziókhoz képest. Talán más változás is van, de arra még nem elég nyitott a fülem.

Ami feltűnt az az ötödik dalban a Prodigyt idéző dobzúzda és a szinte már elszállós részek közötti, hatásos kontraszt valamint az ugyancsak a gun mouth című dalból készült, hatos sorszámot viselő trackben a reggae érzés, meg a szájharmonika. Érdekes, de ebben az esetben mindkét re-verzió jobban tetszik, mint az eredeti. Több bennük a fantázia. Meg a hangszer is.

Az utolsó mixet megint kicsit unalmasnak találtam, de a szakavatott, úgymond értő hallgatók biztosan nem így lennének ezzel.

A Brains egy profi lemezt adott ki a kezéből, mellyel jól bemutathatja, hogy mi is az a zene, amivel élőben minden bizonnyal fergeteges bulit tudnak csinálni, ha megfelelő közönségnek tálalják. Tankcsapda turnéra ne menjenek előzenekarnak, azt hiszem, hogy az senkinek sem lenne jó! 

A nekem okozott élmény alapján 5 pontot adok a Brains munkájára, - illetve nem is a munkájára, hanem a zenéjére, mert azt hallani és látni, hogy sok munka van a kiadványban, – de az is biztos, hogy egy a műfajukban jártasabb személy talán 8-9 pontra is értékelné ezt a maxit!

(Tone-deaf)

Kapcsolódó zenekarok:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.