Svéd nyomvonalRovat: Beszámoló | Felkerült: 2005. február 21., hétfőKépzeljetek el egy teltházas koncertet, ahol az emberek csak limonádét isznak és sárga füldugó van a fülükben. Az öltözködésüket tekintve, olyan ruhákat hordanak, amit már nagymamám a gyermekkorában is retronak mondott. Az összes mozgás, amit végeznek, az ütemtelen lassú fejbólogatás, és végül megtiszteltetésnek vehetõ, ha mûvészet iránti szeretetük jeleként felállnak a székükrõl! Ugye hogy csak rémálmaitokban jelenik meg ilyen kép? Pedig Svédországban ez van!
Na jó... nem minden bulin, de sajnos azt kell hogy mondjam 10 koncertbõl 8 koncerten ez tapasztalható. És mindeze 8 óra és éjfél között, ritka, hogy tovább tartson egy svéd buli. Eddig még after partykkal sem találkoztam. A sajátságos közönség reakció ellenére nagyon jók a svéd zenekarok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy nemcsak a gót és kõkemény metál zene létezik a svéd zenei színtéren. Rengeteg a kiemelkedõ zenekar az ún. brit-svéd irányvonalból, akik sajnos alig vagy csak kevésbé ismertek Magyarországon. Svédországba való költözésemmel jelentõs mértékben megváltozott az életem. Egyszerûen könnyebb és boldogabb itt élni. Mondhatnánk azt, hogy félelmetes, hogy Magyarország után képes vagyok egy ilyen jóléti társadalomban eltölteni a mindennapjaim. Belegondoltatok már, hogy milyen lehet egy országban, ahol normális fizetést kap az ember, van környezetvédelem, cd-k és ruhák fél vagy néha negyed áron kaphatók a magyar árakhoz képest, és nem utolsó sorban helyesek a fiúk?! Egyedül csak az volt furcsa, hogy mennyire lightosan buliznak a svédek, fõleg hozzánk magyarokhoz képest. Az egyetlen alkoholtartalmú ital, az a sör, ráadásul az is valami könnyített formában, ugyanis az alkoholtartalma mindössze 2.5%. Mint tudjátok ebben az országban, annyira magas az alkoholra kivetett adó, hogy inkább nem veszik meg. Ezért is terjedt el az a legenda, hogy más országba járnak át inni! Szóval akkor nézzük mire is buliznak a "mélyhûtött szõke csigák"! Az elsõ zenekar, amit nem sokkal a Stockholmba költözésem után megismerhettem a Mando Diao volt. Kapcsolatom a zenekarral, szerelem volt elsõ látásra. Ennél tipikusabb nõ nem is lehettem volna…kinézet alapján választottam kedvenc zenekart. Lapozgattam az egyik helyi, ingyenes lapot, amikor is feltûnt egy zenekar, hogy mennyire szimpatikusak, és jó lenne meghallgatni mit is játszanak. Szóval ellátogattam az elsõ lemezboltba és megvettem az elsõ albumukat. (Mennyire olcsók itt a cd-k!) Be kell valljam, már az elsõ számnál nagyon nagy hatással volt rám a zenéjük. A svéd-brit fúzió tipikus iskolapéldája. Érezhetõ hogy hatott rájuk a mai brit rock zene, de nagy hatással volt rájuk a Beatles és a Nirvana is. Na és az Oasis. A rossz nyelvek szerint a zenekar egy az egyben Oasis…A 2002-es Bring 'em in album megjelenését, 2004-ben követte a Hurricane Bar. A második album számomra nem sikerült annyira jól, mint az elsõ. De még így is elfogadható. Hirtelen felindulásból az elsõ hallgatás után vissza akartam vinni a boltba, annyira nem érintett meg. De ahogy vonatoztam hazafelé…és csak hallgattam és hallgattam, rájöttem, hogy olyan ez, mint a káposztafõzelék. Több alkalommal kell enni belõle, hogy megszokjam az ízét. A svéd megjelenést az amerikai, európai, és japán megjelenés követte. Elkezdõdtek a folyamatos koncertezések a világ különbözõ részein. Szóval minden rendben volt velük. Egyedül az zavarta a zenekart, hogy úgy kategorizálták õket, mint egy bandát, akit a '60-as évek retro hullámai inspiráltak. Amivel nem is lett volna gond, ha nem skatulyázták volna be őket. Szerintük ők többek, mint egy visszatérő zenei stílus. Szerencsére október 15-én sikerült eljutnom életem első és eddig utolsó Mando Diao koncertjére. Elég jó volt…pörgős zenekar, aki foglalkozik a közönséggel. Állandó kapcsolat van a rajongók és a zenekar között. Fuu…én kaptam el a gitárpengetőt:) És meglepő módon még a ‘bulizninemtudó' svédeket is meg tudják mozgatni. Szóval jó buli volt. Mondjuk azt nem mondanám, mint amit a zenekar is nyilatkozott, mely szerint, ha az ember ellátogat egy Manod Diao koncertre, akkor az olyan élményben részesül, mint egy vallásos ember a templomban. Azért ne essünk túlzásba…A koncert jó volt és kész…Undorodom az ilyen mondatoktól…Ráadásul, most, hogy beleolvastam a korabeli John Lennon interjúkba, mintha átfedést találtam volna, a Mando Diao ideológiájával. Nem szép dolog srácok a koppintás, még itt az ikea birodalmában sem….éljetek! szóval ugrok is a következő zenekarra.Joggal mondhatjuk rájuk, hogy a Mando Diao kistestvére, amit akár vehetünk szószerint is. Ugyanis a Sugarplum fairy két tagjának a bátyja a Mando Diao énekese. A Norén testvérek, Carl és Victor viszik a zenekart. Ők írják a szövegeket és zenét. Fiatalkoruk ellenére hatalmas sikereket értek el, mind a Skandináv-félszigeten, mind a világ különböző részein Amerikától Japánig. Szeptemberben jelent meg az első albumuk Young and Armed címmel. Még abban az időben született két videoklip jelen pillanatban pedig sorra jelennek meg a kislemezek és a ‘bátyzenekarral' koncerteznek Európában.Novemberben eljutottam egy koncertjükre, esélyem se volt, hogy az első sorba kerüljek...azért csak sikerült középtájról felküzdenem magam a harmadik sorig. Elkezdődött a koncert. a nézők átlagéletkora 17 év, 90%-ban lányok...nyomasztó....:) dehát mit is várok egy olyan zenekartól, ahol 18 és 21 éves fiúk zenélnek együtt. A zenekar példaképe a Beatles, szerintem a rajongóké is. tömeg, nyomorgás, visongás....a zenekar ért hozzá, hogyan fokozza a hangulatot, habár a közönséggel folytatott metakommunikáció vajmi kevés. eljátszották szinte az összes számukat az eddigi egyetlen albumukról. és játszottak néhány feldolgozást is. kedvenc számaim: please stay young, sail beyond doubt, sweet jackie, godfever. végülis nincs mit mondanom róla. a számok nagyon jók, a hangulat hatalmas. mondjuk az furcsa volt, hogy victor egyetlenegyeszer sem mosolygott...próbált keménynek látszani, ami nekem bejön...de nem biztos, hogy jót tesz egy koncertnek:) hiszen annyira nem volt szar a buli:) egyébként dobáltak fel nekik rózsát a rajongók. cserébe a dobos ledobta a zenekar törölközőjét, amit én kaptam el, de miután rám ugrott 15 fanatikus rajongólány, úgy gondoltam nincs is annyira nagy szükségem arra a törölközőre:)Ebben a stílusban talán a legismertebb svéd zenekar a The Hives. Nem is nagyon szándékozom sokat beszélni, hiszen a magyar újságokban is elég lehet róluk olvasni. Öltönyös figurák, jó zenével. Sajnos koncertjükren nem sikerült eljutnom, ugyanis az ideköltözésem után nem sokkal léptek fel, és akkor még nem nagyon tudtam értékelni a svéd zenekarokat! :)A következő banda igazi csemege a glamrock rajongóknak! A nevük The Ark. Karányi Dani szavaival élve, kinézetük öt megfodrászolt buzihoz hasonló. Habár K.D. nem nekik szánta ezt a kifejezést, azt hiszem tökéletesen illik rájuk ez a jelző. Erre a stílusra jellemző, hogy nem lehet megállapítani a nemi hovatartozást! A legújabb albumuk ott hever eredetiben a polcomon. Van rajta valami másolás védelem, ami miatt nem hajlandó a discman-em lejátszani. Ezért nem hallgattam még valami sokat. Azon található az ún. slágergyanús számuk, amit nyomnak a rádiók. Az tényleg jó. Más érdemleges lemezkritikával a tapasztalatok hiányában nem számolhatok be. Jövő héten lesz Stockholmban koncertük. Munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudok rajta részt venni... Eddig még nem találkoztam electronic punk zenekarral. De azt hiszem megérte elmenni a Surplus People koncertjére. Három lány, tetőtől talpig teshezálló kezeslábasban, trombitával, megafonnal, orgonával és különböző elektronikus kütyikkel. Nagyon energikusak és jók. Szövegeikben helyett kapott minden olyan dolog, amelyről az elnyomott háziasszonyok ábrándoznak, Bush-tól, egészen a férfiak jellemzéséig. Nagy jövőt nem jósolok nekik, de koncertzenekarnak nagyon jók. Hangulatcsinálók! Mellékesen jegyzem meg, hogy az énekes lány legjobb barátnője magyar. Ahogy az előző zenekart, a Midnight Monkeys nevű bandát is a Popstad nevű három napos zenei fesztiválon láttam. Eszméletlen színpadi show, számomra élvezhetetlen zenével. Szóval hamar ott is hagytam őket. Egyébként a zenéjük futurisztukus erős gitárszólokkal, és elektronikus ütemekkel, néhol harmónikával, ami azt az érzést kelti, mintha a '60-as évek zenéje lenne.Bónusz zenészek a stílusok közötti vándoroknak: I love you baby - Elektroclash zenekar. Lány énekessel, akin elég furcsa ruha volt a fellépésükön. Kicsit olyan volt, mintha hálóingben lelépett volna a kábítószer elvonóról! Zenéjük elég retros a korai Pet Shop Boys-ra, Kraftwerk-re, Depeche Mode-ra hasonlít. Nekem bejött... akinek eddig megmutattam azoknak nem. Sophie Rimheden – Aki nem szereti az elektronikus zenét, annak is élvezhetővé válik a fellépése a rengeteg vizuális elem és a két táncos miatt. Olyan, mintha egy színdarabba csöppentünk volna bele, amelynek Sophie éppolyan részese, mint a táncosok. Számomra kicsit olyan, mintha ő lenne a svéd Björk. 2004-ben megjelent lemeze elég szép helyezést ért el az év elektronikus lemezei között.
Andreas Tilliander albumát válaszották az év elektronikus lemezének, ezenkívül rengeteg egyéb díjat is bezsebelhetett. A buliján tűnt fel, hogy mennyire is hiányzik nekem a tánc, az élet a svéd partykon. Az emberek csak álltak és nézték. Néminemű mozgás észlelhető volt…de nem kifejezetten indította be a partyt. A nagyon elektronikus agyonmixelt zenéi nem jöttek be, de amiben ének téma volt az tetszett pl. Back to the USA. Megtapasztalhattam, hogy emberileg is jófej Andreas. A ruhatárban találkoztunk, ahol gratuláltam a fellépéséhez, beszélgettünk arról, hogy Magyarországról jöttem és hogy mennyire nem ismertek Svédországban a magyar zenekarok. Egészen véletlenül nálam volt Karányi Dani DIGITAL DIGITAL albuma, odaadtam neki, hogy hallgassa meg. Elkérte az e-mailcímemet és mindketten mentünk haza…aludni…természetesen éjfélkor, ahogy szokás a svédeknél. Egyelőre még nem írt kritikát az albumról, de ezek a skandináv szőke emberek, nem kapkodják el a dolgokat. Hét hónapja vagyok itt és még mindig nincs tartózkodási engedélyem!:) Idővel nem is lesz rá szükségem, mert vagy haza megyek vagy megkapom a svéd állampolgárságot!
Az utolsó két zenészt megtekinthetitek Budapesten is, március 24-én az Ultrahang fesztiválon.Mára ennyi!
Heja Sverige! |
Kommentek 
