Egy cowboy a pokolból

Interjú Dimebag Darrell Abbott-tal

Hosszú ideje készültünk erre az interjúra, több híres médiummal is konzultáltunk, mire összejött végre. Tudniillik, nem lehet ám csak úgy megidézni a túlvilágiakat – valamilyen jeles alkalom (születésnapja, halálának évfordulója… stb.) szükségeltetik hozzá, mert ilyenkor amúgy is visszalátogatnak megnézni, mi a helyzet. A Pantera- és Damageplan-gitáros Dimebag-gel születésnapján, augusztus 20-án este fél hét körül „találkoztunk”.

HG: - Jó nagy felhajtással jöttél. Majdnem tönkretetted a tűzijátékunkat!

Dimebag: - Bocs, tesó, nem tudom, miről beszélsz.

HG: - Tudod, nálunk, itt, Magyarországon, augusztus 20-a legnagyobb nemzeti ünnep…

D: - Bazmeg, ez kurva szép tőletek, de nem kellett volna.

HG: - Igazából az államalapítást ünnepeljük, és ilyenkor tűzijáték van este. Te meg olyan svunggal jöttél…

D: Ja, értem. Szóval az van, hogy elkísértett pár haver, este bulizunk. Ők meg, tudod, nem bírnak nyugton maradni, szeretik megviccelni az élőket, haha. Különben fasza hely ez a Budapest. Emlékszem, még Ozzyékkal piálgattunk itt jó tízegynéhány éve. Kemény volt, elhiheted!

HG: - Hát akkor egy kínos kérdés: mesélnél a halálodról? Hogyan élted, khm, meg?

D: - Figyelj, haver, mit mondjak? Egy teljesen hétköznapi estének indult, megvolt a beállás, tényleg minden fasza volt. Csak annyira emlékszem, hogy játszunk, és erre ott terem ez a köcsög Gale (Nathan Gale, a gyilkosa – a szerk.), a következő meg, hogy kívülről látom magam, és nézem ezt a kibaszott felfordulást. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ha koncert közben valaki a közönségből egy célratartott shotgunnal közelít felém, azt se szúrom ki a lámpák meg a koncentráció miatt. Haver, ha én a húrok közé csaptam, abban nem volt köszönet, haha!

HG: - És mi volt az első gondolatod, mikor tudatosult benned, hogy meghaltál?

D: - Hát… Azt tudom, hogy kurvára féltettem a tesómat. Szerencsére megvan. Hallottad, hogy megint bandázik?

HG: - Persze.

D: - Ideje is volt már, nem igaz? Fasza dobos, tényleg az egyik legjobb.

HG: - Te meg sokak szemében maga voltál a gitáristen…

D: - Figyelj, nem fogok szerénykedni, mert nem az erősségem. Az mondjuk más kérdés, hogy ideát összejárok Jimivel (Hendrix, a híres gitáros – a szerk.), és hát ő, izé, nincs túl oda a stílusomért. Azért jól megvagyunk, félre ne értsd, nekem ő az egyik isten, de attól még fikáz a bokszos, hahaha! Azt hiszem, amit gitárosként elérhettem, azt el is értem. Figyelj, egyetlen kibaszott gitárórára mentem el gyerekkoromban, és akkor rájöttem, hogy ez nem nekem való. Összeszedtem az összes kedvenc gitárhősöm legtutibb dolgait, és megtanultam. Aztán már én is kitaláltam riffeket, szólókat, amiket meg mások kezdtek el másolgatni. Ez így helyes. Amit viszont sajnálok, hogy éppen mielőtt ez a szarházi Gale beleszart a levesembe, otthagytam a Washburnt, és újra összeálltam egy öreg haverral (Dean Zelinsky – a szerk.), és egy faszányos vállalkozásba kezdtünk. Na, ezt kúrta el az a „fucking bastard”.

HG: - Mesélnél erről a vállalkozásról?

D: - Ja, ne gondolj semmi rosszra. Nem kurvákat futtattunk, bár az se rossz, hahaha! Dean kibaszott király hangszerkészítő, és ketten kitaláltunk egy brutál gitárkonstrukciót, amiben az én munkám is jócskán benne volt. De hagyjuk. Dean azóta is nyomja, tényleg király, mondom, bazmeg, sajnálom, hogy ebből kiestem.

HG: - Mesélnél a Túlvilágról? Hol vagy, milyen, hogy érzed magad?

D: - Figyelj, haver. Nekem odaát (a Földön – a szerk.) is überkirály életem volt. Nabazmeg, ezt szorozd meg ezerrel! Képzelheted, mennyi haver van itt, a klímát meg bírom, bazmeg, texasi gyerek vagyok, haha. De komolyan: ennyi megbecsülést, ennyi szeretetet nem kaptam még , mint itt a Pokolban. Oké, szívatnak is néha, mert az a dolguk. Kicsit úgy képzeld el, mint egy luxusszálló-börtön keverékét. Szóval mindenünk megvan. És ide nem az apácák kerülnek, hahaha!
Különben ez a Gale is itt van, de a szigorított részlegen. Azt mi csak úgy hívjuk, „one buck mexican” kupi, ha érted a texasi szlenget. („Egydolláros mexikói”; magyarul kábé: „ótvaros”, és bocs a mexikóiaktól – a szerk.) Bazmeg, olyan súlyos arcokkal, mint Hitler, az a másik fasz, most nem jut eszembe a neve, meg most került ide Szaddam is nemrég, hát az, bazmeg, súlyos faszi. Néha berakatunk egy Panterát, itt a kedvenc a Cowboys from hell, és a faszinger vinnyog kínjában, hahaha! Mondjuk, őt már Pamelának hívják, Gale új beceneve meg „Szappanos”, hahahahahaha!!!

HG: - Hát, látom, a médium szervezete már nehezen bírja, hogy megittad az összes piát, szóval lassan elérkeztünk az utolsó kérdéshez: mit üzennél a magyar rajongóidnak?

D: - Vannak itt magyarok, egypár kibaszott jó arccal is találkoztam. Radics, azt bírom, aztán az a Matuska, szóval fasza helyen éltek, nem kéne annyit baszakodni. Hallom ideát, hogy a magyarok folyton csak panaszkodnak, basztatják egymást. Egyébként itt is, minden faszságon egymásnak esnek… Azt üzenem: szarjatok bele a faszságokba, ahhoz túl rövid az élet!

HG: - Köszi az interjút.