Csirkepogó : Csupafül

(Demo 2006)

Elvált szülők három lázadó tizenéves gyermeke alapította a zenekart még anno 2000-ben, gondolva, hogy összehoznak egy vidám punkbandát. Úgy tűnik, sikerült. Bár a punkság előbb „gumipunksággá”, majd egyszerűen zenévé vált.

A pogózó (fiú) csirkéknek hamar sikerült regionális szinten megismertetniük magukat a közönséggel, majd ellátogattak külhonba is, mint pl. Szerbia, Csehország vagy Németország, és persze néhány rádióban is megkísértették a hallójáratokat.
Átestek a szokásos, szinte elkerülhetetlen tagcseréken, ilyen-olyan felállásokban körbezajongták kicsiny hazánkat, és elkészítettek két demót is: 2003-ban a Csirkefalatok címűt, tavaly pedig a Csupafület. Ez utóbbiról lesz itt szó.

Egylapos, színes borítós CD-t kaptam, melyen bévül nyolc cím van feltüntetve, a lemezen mégis csak négy 2002 és 2004 között készült dal szerepel. Bár az el nem hangzó dalok címe szépen át van húzva a borítón, s a kísérőlevélben is csak négy szöveg található, mégis kicsit átverve érzem magam…

Egy korábbi netes találkozásból maradt emlékeim miatt párhangos sika-mika punk muzsikát vártam vidám és/vagy viccesnek szánt szövegekkel. Ezzel szemben már az első Sehova nem utazó dal dob-basszus kezdése teljesen mást hozott. Leginkább a 80-as évek undergroundjának (pl. URH) hangulatát. Természetesen igen eltérő szövegvilággal és a punkos jegyeket sem nélkülözve. A szöveg Hrabal Bambini di Praga című könyve alapján íródott. Ami azt mutatja, hogy a srácokat a zene mellett az irodalom is érdekli. Jópont.
Apró problémám a dallal, hogy mintha a basszus a magasabb tartományokban picit hamiskás lenne…

Újabb irodalmi ihletésű szerzemény a Bóbita, melynek Weöres Sándor versének részlete adja a refrénjét és egyben a csúcspontját is. A dalt kicsit dzsesszes kezdés, alteres-bítes játék és hangulatvilág jellemzi. Kellemes hallgatnivaló.

Tanmese címmel abszurd oktatódal következik, nem könnyen érthető szöveggel. Bár abban sem vagyok biztos, hogy meg kell-e érteni egyáltalán…  Laza bítre és picit funkys punkos kapkodásra épülnek rá az alter ízeket felvonultató gitár- és énekdallamok. A dalt talán picit meglepő módon a gitárszóló zárja.

Dallamaiban és minden más téren is a legpunkosabb dalocs a korai FRL-t vagy MNG-t idéző Meztelen csigák, mely a CD legjobb szólóját és a közönségkedvenccé válás biztos jeleit hordozza magában. Így – bár a legegyszerűbb, legtipikusabb nótáról van szó - nálam is ez a favorit szövegileg és zeneileg is.

Bár csak négy dalról van szó, többszöri hallgatásra sem válnak unalmassá a dalok, a CD. Nagyon sajnálom viszont a másik négy tracket, amely valahogy lemaradt a CD-ről. Furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet lehagyásuk oka.

Akinek bejön a HS7, a Kispál, esetleg el tudja képzelni a Quimbyt alulhangszerelve vagy nyitottabb, a lazább zenékre is vevő punkrocker, (na most jól bevittem mindenkit az erdőbe…,) az nyugodtan tegyen egy próbát a Csirkepogóval.

• Csirkepogó