Ingyenes MISERY INDEX koncert a Kultiplexben2007. július 17., Kultiplex, BudapestIgencsak megörültem, amikor kaptam az üzenetet, hogy ingyenes buli keretében Budapesten játszik a jóféle amcsi halálmetált játszó baltimore-i Misery Index, előzenekarként pedig a Step On It és a Bandanas fog funkcionálni. Ez olyan bulinak hangzott, amiért még fizettem volna is akár, de persze ha nem kell, az csak még jobb.
Azt gondolom, a hazai extrém zenei színteret figyelemmel kísérők közül senkinek nem nagyon kell bemutatnom az első bandát. A Step On It stílusát nem egyszerű meghatározni, a zenekar maga szereti ’all school’-ként aposztrofálni műfaját, és igaz ami igaz, zenéjében éppúgy megtalálhatók a punk, a hardcore, mint mondjuk a death metal hatásai, mindezt megfejelve egy extrém énekhanggal na meg a senki máséval össze nem téveszthető show-val. Gyors, lényegretörő, rövid nóták jellemzik a banda repertoárját, ezért hiába játszanak rengeteg számot egy koncerten, a fellépéseik aránylag hamar véget szoktak érni. A keddi este érdekes színfoltja volt a Kötelező Közhelyekből és a Nazca-ból ismert Máté vendégszereplése az egyik nótában. Aki volt mostanában Another Way-koncerten, szintén találkozhatott már a tehetséges frontemberrel, aki itt is némi plusz tudott belevinni az amúgy is jó koncertbe. Számcímekkel nem fárasztanék senkit, talán csak a kötelező ’Godzilla Vs Step On It’-et és az idén megjelent, a Filthpack-kel közös spliten szereplő ’Hell Is Hell’-t említeném külön.
Átállás után a nagymúltú thrash-core brigád, a Bandanas következett. Aki a Slayert szereti, nem járhat rosszul a zenekarral, Kerry Kingék munkássága nem hagyta hidegen Tiziéket, ez egyértelmű. És ami a legjobb, hogy a Bandanas kompetens dobossal is rendelkezik, Viktor simán elboldogul a gyors túrásokkal, mindenképpen az egyik legjobb a műfajban Magyarországon. Ha már szóba került a ritmusszekció, a riszpekt jár a basszusgitáros ’Secta’-nak is, hiszen neki két koncertje volt aznap este, lévén ő a Step On It bőgőse is. A két gitáros, Norbi és a már említett Tizedes mester megállás nélkül, feszesen hozta a lehangolt, többnyire gyors, durva riffeket, Norbi hosszú haját rázva, Tizi úr pedig szokás szerint cigivel a szájban, diszkréten bólogatva (előzőleg pedig kellő mennyiségű sört elfogyasztva). A frontember BAndi ezúttal is kiköpte a tüdejét, és keresetlen szavakkal buzdította aktív részvételre a jelenlévőket. Felhívása nem is maradt eredménytelen, a koncert közben irgalmatlan aprítás alakult ki a színpad közelében. Mint kiderült, hamarosan lemez is lesz, addig is a csapat myspace-es oldalán lehet belefülelni, mit is játszik manapság a Bandanas.
Újabb átszerelés után jött a Misery Index! A Relapse Records-os banda szimpatikus módon roadok nélkül, magának állította be a cuccot. A hangzás nem is lett rossz, de a gitárok sajnos túl kásásan szóltak, úgyhogy tökéletes megszólalásról nem beszélhetünk. Rögtön az elején kiemelném: minden tiszteletem Jason Nethertoné, akinek egyrészt tetszik a hangja, másrészt ’ének’ közben basszusgitározik is, ami ilyen zenénél nem kis teljesítmény – igaz, ebben a műfajban közel sem számít ritkaságnak. A doboknál szívesen láttam volna Kevin Talley-t, de ezt nem azért mondom, mert Adam Jarvis tevékenysége bármiféle kívánnivalót hagyott volna maga után, sőt. (Nem beszélve arról, hogy elvileg Kevint láttam már a Chimaira tagjaként élőben, legalábbis ismereteim szerint az általam látott koncertre még Andols visszatérése előtt került sor, csak ahol álltam, onnét nem lehetett jól látni, ki ül a dob mögött.) A színpad tőlünk nézve bal oldalán álló gitáros, Sparky Voyles az intro zajait is igen intenzíven élte át, mintha már legalábbis megindult volna a zúzda. ’Párja’, a túloldalon helyet foglaló Mark Kloeppel világos kockás ingével és veszett szélmalmozásával hívta fel magára a figyelmet látványilag a koncert folyamán, amúgy pedig ő is rendesen kivette részét a vokális munkából. Hangja szinte ugyanolyan volt, mint Jasoné, ha nem látom, nem is biztos, hogy feltűnt volna, hogy mást hallok. A közönség maximálisan partner volt a hangulatteremtésben, aki akart, könnyen szerezhetett kék-zöld-lila-piros foltokat a szervezetére. A show-t jófajta Terrorizer-feldolgozás zárta végül.
Jó volt az Animosity után két napon belül egy újabb jó death metal brigádot látni élőben, márpedig a Misery Index rászolgált a jelzőre. Nem reformálja meg a műfajt a banda, de a kereteken belül nagyon korrekt, amit csinál. Egy, a koncert során gyakran elhangzott mondattal fejezném be mondanivalómat:
Cheers!  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek (0)
