Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 28 
¦29¦30¦31¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦01¦02¦03¦04¦05¦06
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Fekete Teve: Mi szólunk a rádióból

Fekete Teve: Mi szólunk a rádióból

Szerzői kiadás, 2007

Rovat: Lemezkritikák | Felkerült: 2007. július 1., vasárnap | Írta: Tone-deaf

A Fekete Teve egy újabb fura, de legalábbis érdekes nevű csapat a magyar zenei palettán. A kicsit vicces és a borítót látva a tömegből kilógó hatást keltő név egy olyan brigádot takar, mely sajnos nem mellékelt bio-t az elküldött anyaghoz, és melynek honlapján pont a zenekarra vonatkozó menüpont van szerkesztés alatt, így nem sikerült túl sokat megtudnom róluk.

Az biztos, hogy heten vannak, a képek alapján „szemtelenül” fiatalok és mind egészen különböző figurának tűnnek. Ami biztosan összeköti őket, az a zene. A laza, vidám, picit (finoman) beszólós ska-punk muzsika, melyet igen kellemesen tolnak.
Egyszerű, de színvonalas csomagolású CD-t készítettek a srácok. Mivel nem tudtam rögtön meghallgatni, így a borítót kezdtem lapozgatni, melyben némiképp meglepő módon nem sorrendben vannak a szövegek. Beléjük olvasva úgy tűnt, hogy a témák, a megfogalmazások többnyire jók, ötletesek, viszont az a gyanúm támadt, hogy itt-ott gondok lesznek majd a prozódiával.
Sajnos nem kellett csalódnom.
Szinte minden dalra jellemző, hogy igen sűrű a szöveg és emiatt nehéz megfelelően ritmizálva előadni. A kevesebb talán néha több lenne. Érdemes lenne itt-ott kihagyni, átfogalmazni részeket. A refrének többnyire zökkenőmentesek, de a verzékkel elég sok bajom akadt. Főleg eleinte. Így sokadik hallgatásra (mert a zene igen jó) már nem tűnnek fel annyira ezek a hibák. Rögzültek, megszoktam őket.

A lemezen 13 dal található valamivel több, mint 42 percben. Lazább és tempósabb témák egyaránt vannak a CD-n, a dalok jól megkomponáltak, változatosak. Többnyire egyszerű, néha már-már banálisnak tűnő dallamokkal operálnak a srácok, de azok igen hamar beragadnak a fülbe, így ez is inkább előny, mint hátrány. Kiemelendő a fúvósok tevékenysége, de minden hangszer nagyon rendben van.

És akkor a dalokról a teljesség igénye nélkül…
Lendületes, jó kezdés a Gyerünk erobikra! Alvinék és az MNG legjobb pillanatait idézi, beszól kicsit az egészséges életmódnak és az azt hajszolóknak.
Bugis témával indul a Fekete autó, melynek szövege alatt picit jazzes basszus és zongorajáték dominál, majd jön az ütős, fúvósoktól dús refrén. Király benne a zongoraszóló és a gitárszóló is ízesre sikerült! Sláger!!!
Az Onlány az első dal, melyben felbukkannak a vendég vonósok, akik még többször visznek plusz színt az amúgy sem unalmas dalokba.
Bár a szaxofon nekem mindig a vidéki lagzikat juttatja eszembe és nem Jamaikát, a Jamaica-ban tetszetős szaxiszólót hallhatunk.
A CD egyik gyenge pontja a Pizsamaparty. Elsősorban a szöveg tematikája és a fentebb már említett tördelése miatt, hisz zeneileg itt is jó megoldásokkal, témaváltásokkal operálnak a fiúk.
Egy újabb gyors kezdés A horoszkópom. Ennek is nagyon sűrű a szövege, de ezt sikerült jól megoldani, így a lelassulós vonósokkal megspékelve a lemez egyik csúcspontja.

A lemez középső (7.) dala kellemes, zongorás lazulás, a Félálom címhez illő, melankolikus hangulattal.

Egyik kedvenc dalom a Paranoia, latinos kezdés, könnyed skas verzék és már-már metálosan zúzós refrén. Gut!
Bár a szöveg meg-megdöccen, szeretem A kétpúpú tevékről szóló sztorit is. Szellemes.
Az Érzem fojtogat pedig nem az. Nagyon nem. A zene jobbat érdemelne.
A vonósok főszereplésével kezdődik, a Ha majd megöregszem, melynek fő riffje nagyon ismerős valahonnan, viszont a refrén magával ragad, ahogy kell. A középrészben az akusztikus-vonós együttjáték elővarázsolja a távoli öregség hangulatát, mely fokozatosan visszavált fiatalos lendületbe.
Kitűnő zárás.

Összegzésként talán annyi, hogy tempós, ska alapú, de punkos és alteros ízekkel fűszerezett, vidám, bulizós, táncolható muzsikát hallhatunk a CD-n bohókás szövegekkel. A szórakozás szinte garantált. Gondolom, koncerten is... ;)
Nagyon jó debütáló album ez, melynek szinte természetes módon megvannak a gyermekbetegségei, de azok a következő lemezre kinőhetőek.
Szövegbéli hiányérzeteim miatt és hogy legyen hová fejlődni, 8 pontot kap az anyag. Ebben az is közrejátszik, hogy az egyébként jól, arányosan megszólaló lemezen a torzított gitár elég tragikusan szól. Igaz, nem is használják túl sokat!

/Tone-deaf/

Kapcsolódó zenekarok:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.