Kossuth Lajos hozzátette – No Use For a Name után

No Use For A Name (USA), 2008-04-18, Budapest, A38 állóhajó

Az előzenekart csak táskát ledobva, befutva, gyorsan táncolva, pörögve, elesve láttam, és asszem igen, tényleg fent voltak a színpadon, s és tényleg jó kis talpalávalót húztak. Amikor az emberfiát már a ruhatárnál, a pult túloldalán lakozó hölgyemény táncra invitálja, akkor már minden csak szép és jó lehet. Pláne, ha a hajó orrában megbúvó kis kocsmában földid és cimborád méri rád az italt, s így egy fertály óra alatt totálisan elázol és fél liter nyúlós, pálinkának nevezett kulimász elfogyasztása után már azon gondolkozol, hogy vissza kellene menni a ruhatárhoz, s egy felhőtlen beszélgetés keretein belül elmulasztani kötelességedet, s lemaradni az összes létező elő/pre/mittudomén/hangulatfelhozó zenekarról.

My supersweet sixteen

És így történt. Node halat, vadat s mi jó falat, nem szabadott elmulasztani, pláne, hogy addigra már annyira felébredt bennem tizenhat éves énem, hogy visongó kisgyerekké változtam, így velőmből rügyező ösztönöm a színpad elé láncolt. Az ebadta nójúz legénysége meg rázendített. De még hogy! Pillanatok alatt végigfutott a hátamon az a furcsa bizsergés, ami a suliban a wc-ben. bagózás közben szokott kerülgetni, ha meghallottuk a karcosan vészt károgó „folyosófelügyelő” tanár közeledését. A srácok a színpadon az elmúlt két és fél évben pontosan két és fél évet öregedtek, én meg abban a pár pillanatban vagy nyolcat fiatalodtam. A nép valahogy nem akaródzott felvenni a ritmust, s hozzá kell tennem, megérzésem helyes volt, s nem volt teltház a hajón.

A regiment, aminek az író majdnem nekiment

Egy két kölök lézengett csak, akik még nem voltak benne biztosak, hogy akkor ők most emósok vagy pankok lesznek, ha majd megnőnek. Volt aki meg is szólított minket, s föltette az ominózus kérdést, hogy:
- Ti mik vagytok?
Pfffffffff! Hát nem bassza meg a magas ég, de ez után a kérdés után a kis palánta még rá is fejelt tájékozatlanságára, és választ meg sem várva hozzátette: - Na megyek, mert kezd az Idoru! (!!!!!! Idoru !!!!!) és beiszkolt a koncertterembe. Én azt hitten menten lekaparom magamat!

Két hétig nem mosok kezet

Mivel nem kapartam le magam, és a kis kölköt sem dobtam a Dunába, így kanyarodjunk vissza a koncerthez. Ott tartottunk, hogy a nézőközönség a velem korabeli, húszas éveinek derekán járó úriemberekből állt, akik igen csak passzívak voltak. A hátsó alakzatokban megbújva ott laput a Macskanadrág személyzete is, bár Garfieldék is csak a söröskorsó emelgetésével tették ünnepelté ezt a bizonyos koncertet. Nem tudom, mire vártak. Pedig volt Coming too close meg Six degrees of misty meg Life size mirror meg International you day meg ami kell, de valahogy nem nagyon akaródzott a tömeg beindulni és állat módjára viselkedni. Mindenesetre én mindent megtettem. Ugráltam, színpadra másztam, beugrottam, letettek, ugrottam, padlót fogtam, valami hiányzott. Látván töretlen lelkesedésemet a basszeros, nevén nevezve Matt Riddle, kezet nyújtott és gratulált/megköszönt. Na hát azóta nem mostam kezet. Én nem akarok negatív lenni, de valahogy ez az egész koncert, egy műfaj ravatalozásához volt hasonlatos, ahova mindenki elment, aki valaha érintett volt benne és tiszteletét tette csendben, vigyázban állva és mély együttérzéssel, nosztalgikus melankóliával a feltámadásba vetett hit legkisebb szikrája nélkül. Pedig nem így kellett volna.

-fegyvernekylevente

• No Use For A Name

• 2008. április 18., péntek @ Budapest, A38 állóhajó

• Budapest Rock and Roll (BPRNR)